A Petőfi-emlékév kiváló alkalom arra, hogy valami élő, igazi, hiteles kerüljön annak a semmitmondó, közhelyekkel teli és az igazsággal nagyrészt köszönőviszonyban sem levő Petőfi-képnek a helyébe, amely nagyrészt mindannyiunkba belevésődött, monoton hangon darált Nemzeti dallal és Anyám tyúkjával, az 1848-as forradalom évente unalomig ismételt iskolaünnepséges változatával, félredobott sulis szöveggyűjteményekkel. Petőfi Sándor a valóságban ennél sokkal árnyaltabb, sokszínűbb, mélyebb, izgalmasabb egyéniség, a tehetség és az indulat valóban hatalmas hőfokain égő költő és ember, a forradalmi hevületen és a magyaros románcon kívül még számos más stílust is kiválóan értő-érző, nagyon is cizellált, a lélek sötét tónusait is jól ismerő lírikus volt.