Jahoda Sándor első színműkötete öt vígjátékot és tizenhárom rövid jelenetet, dramolettet tartalmaz. Az első rész művei az életről szólnak, arról az életről, amely az alkotó szellemek, a művészegyéniségek számára csupán „melléktermék”, a teremtő munkának afféle kísérőjelensége. E darabok szereplői – Ludwig van Beethoven, Charles Dickens, Ady Endre, Jaroslav Hašek, Petőfi Sándor és maga a szerző – számára a magánélet csak maradéka annak az önemésztő tűznek, amit az alkotás meghagy nekik, és környezetüknek belőlük. Jahoda Sándor tehát a nagy szellemek magánéletéről ír a karikatúra és a tragédia határán egyensúlyozva. Úgy látja, ha a művészemberből kivonjuk a művészetet, bizonytalan körvonalú, talajtalanul lebegő alakok maradnak.