Nagy Béla: Kolozsvár kincsteremtő polgárai Kolozsvár az évszázadok során folyamatosan fejlődött, gazdagodott, de leglátványosabb metamorfózisa, úgy is mondhatnánk európaivá válása az 1867-es kiegyezés és az első világhá-ború közötti időszakban, az úgynevezett boldog békeidőkben zajlott le. Haller Károly városi tanácsos és polgármester merész városszépítő terveit az őt követő városvezetők, Albach Géza és Szvacsina Géza folytatták, vitték keresztül. Ez a város szellemiségét és arculatát egyformán átalakító munka azonban nem mehetett volna végbe a város modern gondolkodású polgárai – kereskedők, iparosok, építőmesterek – nélkül, akik egyéni boldogulásuk érdekében végzett min-dennapi munkájuk mellett, idejüket, energiájukat nem kímélve és nem utolsósorban anyagi forrásaikat felhasználva, nem vállaltak volna részt benne. Áldozatos munkájuk nélkül a város arculata talán egészen más képet mutatna ma. Nagy Béla könyvének hősei – a városszépítő Schütz József és János, a Reimann kőfaragók, a harang-öntő Andrásofszkiak, a lakatosmesterséget iparművészi szinten űző Demjén Ágoston, a gazdag kereskedő Taufferek, Krémer Ferenc iparos egylet-alapító, a legendás vendéglős és szállodatulajdonos Nagy Gábor, a palotaépítő Benigni Sámuel, Széki Miklós és Babos Sándor, a műbú-torgyáros B. Bak Lajos és Hevesi József, a papírgyár-alapító Warga Dániel és nem utolsósorban az építőmester Reményik Károly illetve Rátz Mihály – voltak, néhányan a sokak közül, akik munkájuk révén nemcsak maradandót alkottak, hanem példamutató életükkel közösséget formáltak, utat mutattak és lélekkel töltötték be a várost.