A „kincses Kolozsvár” szófordulat a 16. század elejéről származik; némely magyarázatok szerint a város számos ötvösmestere működésének köszönhetően. A város kincsei ugyan kézzelfoghatóak – az épített örökség formájában --, de e vagyonhoz szorosan hozzátartozik azoknak az embereknek az emlékezete, akik ezt az anyagi, kulturális örökséget megteremtették. Nagy Béla helytörténész életrajzi enciklopédiája azoknak a kolozsváriaknak állít emléket, akik a város fénykorában, az 1897-es kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban, vagyis a boldog békeidőkben sokat tettek a város fejlődéséért, gyarapodásáért.