Kecskeméti Kálmán festő- és fotóművész régi szakmai hagyományt testesít meg, ugyanis az első fényképészek rendszerint képzőművészek voltak, akik fantáziát láttak az akkor új technika alkalmazásában. Ő az 1970-es évektől kezdve könyvkiadók megbízásából kezdte fotózni a magyar írókat, költőket, miközben a saját írásai jogán is bekerült az irodalmi élet sűrűjébe. Egy-egy portré elkészítése közben volt alkalma elbeszélgetni a szerzőkkel, elemezni karakterüket, elmélyülni személyiségükben, ugyanakkor – mint az előszóban (Írók, költők, képírók) írja - egyfajta eszköztelenségre törekedett; az volt a célja, hogy a képen az arc, a személyiség domináljon, látványos kellékek és előtérbe tolakodó hátterek nélkül.