A Texi álnéven író szerző szerint van mesemondó és van mesélő. A hülye – finomabban szólva a kevésbé értelmes – ember hallgatja a mesemondót, az értelmes maga lesz mesélő. „Ne titkolózzál, hogy lelkileg roncs vagy. Mondd ki, meséld el. És hidd el, hogy mesélőből végre megértő leszel” – biztatja olvasóját kötete ajánlásában. Erre maga mutat példát több mint kilencven írást (prózaverset?) tartalmazó könyvével. Mindjárt az első írásból kiderül, hogy az élet nagy kérdéseiről lesz szó, nevezetesen, hogy két ember találkozásához nem szükségesek a koordináták, az egymáshoz vonzódó lelkek szükségképpen egymásra találnak. A második prózavers nem véletlenül viseli a Szeretni címet, ebben a szeretet megszületéséről beszél.