1944 és 1953 között a GULAG-on raboskodott a 2012-ben elhunyt Rózsás János: előbb Ukrajnában, majd az Urál északi részén (többek között Szolzsenyicinnel közösen), 1949-től szabadulásáig pedig Kazahsztánban. Megpróbáltatásait megörökítő, kétkötetes emlékirata a nyolcvanas években még csak Münchenben jelenhetett meg, de a kilencvenes években Magyarországon is napvilágot látott (Duszja nővér, 199603027; Keserű ifjúság - éltető reménység, 199908033). Azok megjelenése óta született, hosszabb-rövidebb írásai – jelenős részben beszédek szerkesztett változatai - jelennek meg az örökösei által kiadott, Ruzsinszky Klementina által összeállított kötetben. A szerző emlékezik szegénységben telt gyermekkorára (Ködbevesző múlt); a tízévesen végzett nyári munkára (Göcseji aratás); hadifogságba esésére (Tükörjelenet); a szovjet katonai törvényszék előtti eljárásra (Vádirat és ítélet); utolsó napjára magyar földön (Deportálás a Szovjetunióba); a GULAG különböző táboraiban telt évekre (Az első munkanapom szovjet kényszermunkatáborban, Kereszt, Születésnap, Szolzsenyicinnel Szibériában); vagy éppen utolsó szovjet földön töltött napjára (Hazatérés Magyarországra). Átfogóbb jellegű írásaiban általánosságban igyekszik bemutatni a GULAG kényszermunkatáboraiban raboskodó magyarok sorsát, a volt GULAG-foglyok sorsát hazatérésük után, a két világháború közötti leventemozgalmat, Trianon emlékezetét, és természetesen Szolzsenyicin jelentőségét. A kötet végén rövid önéletrajzi öszegfoglalás olvasható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"