A Kő hull apadó kútba nemcsak a romániai magyar irodalomnak, hanem a jelenkori magyar irodalom egészének mára már klasszikussá vált, kiemelkedő alkotása. Század eleji kisvárosban, Jajdonban játszódó cselekménye egyszerű: Szendy Ilka, ez a céhmesteri-kurtanemesi családból származó vénlány ollóval meggyilkolja Amerikába induló napszámos szeretőjét, Gönczi Dénest. Holttestét a disznóól alatti kiszáradt kútba dobja, és addig hordja rá a követ, mígnem beteljesül rajta is a végzet: Faggyas, a néhai tímárműhelyből elzavart és koldussá lett szolga hasábfával agyonüti. Ez a cselekményváz egy monumentálisan megrajzolt társadalmi-történelmi freskóban válik eleven életté, elsősorban annak köszönhetően, hogy a hatalmas valóságanyagon tökéletesen úrrá lesz az írói elrendezési elv. Szendy Ilka lélekkálváriája pszichológiai értelemben hiteles, azaz természetes, mert a valódi életből vett. Szilágyi nem mutatja be, nem írja le, miként a többi szereplőt sem; alakjai bennünk formálódnak élőkké. Tehát összetett, komplex jellemekké, akik csak önmagukból érthetők és magyarázhatók. Kiváltképpen a hősnő, Szendy Ilka. A regény minden mozzanata őérte van, általa nyeri el funkcióját. Önmagát és osztályát megalázó szeretkezésében jajdoni hölgyek fehérneműi között hempereg Gönczi Dénessel, miközben a falon függő fejedelemképre tekint, és hiteti magát, hogy a hozzá méltó történelmi nagyúr öleli. S mert Gönczi Dénes hála helyett menekülni akar előle, megöli, és követ hord a tetemre; él egy világban, de fölötte áll annak, s épp ezt a felsőbb egyedüliségét kéjelegve szolgáltatja ki a rangján aluliaknak. Bár kísértetiesen céltudatos, végül mégis megbolydult tudata miatt teljesül be sorsa. Az eredetileg 1975-ben kiadott, és most újra megjelenő regényt a legszélesebb körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"