A 19. századi magyar irodalom történetének egyetemi oktatója e kötetébe azokat a tanulmányait gyűjtötte, amelyekben literatúránk ikonikus alkotásainak filológiai hátterével, utóéletével, befogadástörténetével, kritikai visszhangjával és adaptációival foglalkozik. Érdeklődésének időhatára a 18-19. század, de az utóéletre vonatkozó kutatások értelemszerűen a közelmúltig terjednek. Első dolgozatában (Az „én” újraírása. Csokonai, az átdolgozások költője) a Csokonai-életmű elektronikus kritikai kiadása kapcsán arra hívja föl a figyelmet, hogy ezzel lehetővé válik a szövegvariánsok közvetlen összevetése, ugyanakkor ez a lehetőség egyben relativizálja a végleges, kanonizált szövegváltozatot.