A felvidéki költőnő verseskötete voltaképp anya és lánya közös műve, S. Üveges Henrietta verseit édesanyja, Üveges Judit színes festményeinek reprodukciói kísérik. A mozgalmas vonalak, az élénk színek használata nemcsak a képeket, a verseket is jellemzi, éspedig a lehető legtágabb értelemben: „Hozz magaddal csendet, / Hadd zenésítselek meg! / Hozz magaddal vásznat, / Hogy színesre pingáljam!” (Elszakadva). A versek motívumai között előkelő helyen szerepel a fény, a szín, a látvány nagyszerűsége; még a búcsút, a bánat érzését is a színek, fények, hangok játékával érzékelteti: „A napból holdsugár maradt, / a fényből árny, / A játékból ének” (Lekapcsolódás). A szerző megverseli az őszi színekben tobzódó tájat (Színesen ősz), a végtelenségben is föllelhető változatosságot (Szín-játék).