Mindig izgalmas művek születnek akkor, ha egy több művészeti ágban is jártas író kísérletezik a kortárs prózanyelv megújításával. A József Attila-díjas erdélyi író, drámaíró és dramaturg esetében éppen ezt látjuk. Visky András regénye különféle olvasási stratégiák mentén olvastatja, olvastathatja magát. A félfiktív memoár a napló és a regény műfaji határterületén mozog, benne egy egyes szám első személyű beszélő szólal meg, aki többször is felkínálja a biografikus olvasat lehetőséget, ám ugyanennyi alkalommal el is bizonytalanítja olvasóit. A történet a kommunista Románia legszörnyűbb időszakában játszódik, a beszélő gyerekként éli át, hogy családját vele együtt a román hatóságok először csak üldözik és zaklatják, majd kitelepítik és egy távoli táborba deportálják.