A hétköznapok miniáradásaiként lépnek az olvasók elé Bene Adrián versei, melyek magukon viselik a költő töprengő, befelé figyelő, de egyben világra nyitott és empatikus oldalát is. Áradnak, gyorsan váltják felvett témáikat, szabadverses formában közvetítenek a kortárs valóságról váltakozó nézőpontokból. A lírai én szóródik: a témák és az élethelyzetek újabb arcait tárják fel, a szövegeket mégis összefogja közös poétikai jellemzőjük. Bene Adrián szövegei könnyed vonalvezetésű, friss lírai megnyilvánulások, melyek éppen magasan reflektált voltuk, világra nyitott és érzékenyen személyes vonásaik miatt a slam poetry szövegeivel mutatnak rokonságot. A hétköznapok nyernek teret és elevenednek meg ezekben a lírai eszmefuttatásokban, melyek éppúgy szólnak a generációs konfliktusokról, a fiatalok sajátos szubkultúráiról (kerti törpék), mint a kötet poétikáját meghatározó szemléletmódról (pont), ami egyben a valóság tetten érésének eszköze is. De Bene Adrián versei nemcsak véletlenszerűen egymás mellé helyezett szövegek, amikor ugyanis banális témákat boncolgat, a legtöbb esetben akkor is művészeti, műfaji és poétikai kérdéseket tárgyal. Nyitó verse (a már említett kerti törpék) a fiatalok élete és tettvágya mellett a felnőttek giccsel és unalommal terhelt élet ellen szól, mindarról, ami ellen a szövegek is felszólalnak.