Géczi János szélesebb körű ismertségét elsősorban is a Vadnarancsok (1982) című szociográfiai ihletésű kötetének köszönheti, szűkebb szakmai körökben azonban vizuális költészetének értékes momentumai keltették föl az értők figyelmét. Jelen kötete – alcíme szerint Verseskönyv - a szerző 1983 és 2013 között megjelent lírai darabjait tartalmazza, nem időrendi csoportosításban, hanem tematikus (a vers csak vészkijárat, hány elhalt szegfű, magával hurcolja a tenger, az ányos pálból nőtt trombitavirág, figyelmes legyező, örökre befejezetlenül) ciklusokba rendezetten. A válogatás a Géczi-líra periódusait nyomon követhetően, a releváns motívumokat tetten érhetően mutatja be ezt a hallatlanul gazdag életutat, amelynek lírai lenyomatai a versek, az olvasót értő módon vezetik a szerző által bejárt fejlődési úton, a mostanra jelentős válogatássá kikristályosodott kötet oldalain. Géczi az egymásból kibomló kérdéshalmazokkal kívánja érzékeltetni, hogy csak a részek felől mutatkozik az egész (Galamb, A tengeren, Veszprém stb.). Az egész, melynek megjelenítésére leginkább ő is csak törekszik. Ennek a törekvésnek a tapasztalatai, sikerei és kudarcai érhetők tetten a lírai darabok elmélyült, értő olvasása közben. A szerző számára a világ vizuális észlelése, a látás és láttatás folyamatán keresztül valósul meg, s ez a költői "módszer" mintegy szétfeszítve a kontextust, lírai "festményekben" önálló életre kelti az időt és teret, a benne élő tárgyakat és szereplőket is. "Ma a tenger mormog, mint aki álmodik ,/ s az álomban másik idő más nyelven rója / egymás után a jambusokban gördülő hullámokat. / Hogy ne értsd, te, ki a partján heverészel." Izgalmasan gazdag kötet, akik már értik és ismerik Géczi költészetét, azok a örömmel fogják majd forgatni, akik számára ismeretlen ez a költészet, azokkal pedig érdemes megismertetni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"