A Borsa-patak egyik mellékvölgyében fekvő Kide történelme régmúlt időkbe vezet vissza, lakói várszolgálatot teljesítettek a közeli Doboka váránál, amely az azonos nevű vármegye központja volt több évszázadon át. A Kolozs megyei Kide kőépítészetéről lett híres. A szinte korlátlan mennyiségben található jó minőségű építkezési anyag, a dácittufa kiváló lehetőséget biztosított a kőépítészet, a kőfaragás tökéletesítéséhez. Kidén szinte minden kőből épült. A profilozott dácittufából emelt kőfalak, kerítések különös látványt nyújtanak a településre látogató számára. Kide, bár mindig a kis települések sorát gyarapította, hírességei ismertek voltak Erdély-szerte. Itt élt a 18. század jeles kőfaragómestere, Sipos Dávid, az erdélyi késő reneszánsz stílus irányt szabó egyénisége. A kidei ember igényességéről tesz bizonyságot a közel százhúsz éve működő toronyóra is, mely a szakirodalomban eddig ismeretlen Szabó József, báró Bánffy Ernő gépészének első alkotása. Szaktekintélyét dicsérik a későbbi ördögkeresztúri és a borsai toronyórák. Négy templom, nyolc harang: ezek Kide szakrális értékei. Az Árpád-kori román és gótikus építészeti elemeket is tartalmazó református templom, az ortodox (egykori görög katolikus) fatemplom a település látnivalói között is a legfontosabbak. A hírmondóként megőrzött, kőből épült szalmafedelű lakóház az erdélyi népi építészet gyöngyszeme, mára egyedi látvány a szamosháti kistérségben. A Tudomány- és technikatörténeti füzetek című sorozatban megjelent, színes fotókkal, dokumentumokkal és fekete-fehér rajzokkal bőségesen illusztrált kötetet a szokásos román és angol nyelvű összefoglalás, végjegyzetek, valamint irodalomjegyzék teszi teljessé. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"