Kovács Marianna költő. Vannak még egyéb foglalkozásai is, feleség, anya, nagymama és fotóművész. Kovács Marianna – úgy gondolom – hisz a „Jóságban”. Mert alapvetően „jó”, bármit is jelentsen ez a banális kifejezés, bármennyire is elkoptatott ez a szavunk. A könyve nyitóversében így fogalmaz: „a Jóság olyan / mint a pipafüst / elszáll a levegőben / nyoma sincs”. Mindeközben Gregory Corso híres versét idézi, amely szintén nagyon szarkasztikusan, kiábrándultan beszél magáról a „Jóságról”. „Kibillent világ”: ez Kovács Marianna kötetének a címe. A címadó versben így fogalmaz: „Nincs kapaszkodó / Kiszáradt a tó / Nem úszhatod meg / Minden elveszett”. Igen, ez a pesszimista, kissé kiábrándult hang végig jellemzi az egész kötetet. Mindez nem olyan meglepő manapság, kétségtelen tény, hogy nagyon is „kibillent” a világunk – Kovács Marianna ebben a kibillent világban ír verset, azonosulva mindazzal, ami körbeveszi. És színesítve is mindazt, ami körbeveszi, mert elképesztően ért a növényekhez, sokat és szívesen ír a természetről, ahogy a fotóművészeti tevékenysége is elsősorban ilyesmire koncentrálódik. A kötet végén – hangulatoldásnak – gyerekeknek írt verseket olvashatunk tőle. Ezekkel együtt lesz Kovács Marianna kötete igazán emlékezetes, maradandó érték. Petőcz András * KIBILLENT VILÁG Nincs kapaszkodó Kiszáradt a tó Nem úszhatod meg Minden elveszett Hangod odalett Fejed leszeged Nem csillan szemedben Se könny sem jókedv Az érintés fáj Hangtalan kiabálsz Mélyen legbelül Sebzett gyermek ül