A Kiállított káosz cím – amely egyúttal a kötet egészének értelmezési kulcsa is – arra utal, hogy a bennünket körülvevő világ széteső rendszereit egyfajta esztétikai keretbe helyezzük. A kötet kiállításként működik: minden vers egy-egy „tárgy”, amely egy nagyobb összefüggés része. A káosz itt nem a rendezetlenség végpontja, hanem a rend másféle – lírai, érzéki és gondolati – újraszerveződése. Kiállított, mert a versek tudatosan mutatják fel a repedéseket, a töréspontokat, a roncsoltság szépségét. És káosz, mert e szépség sosem lesz véglegesen helyreállított. A kötet három ciklusa visszatérő motívumok, képek és hangulati ívek mentén épül fel. A tenger, a balkáni táj és a természet erői személyes emlékek, családi örökségek és veszteségek metaforikus tereivé válnak. A konkrét tapasztalat és a látomásszerű, olykor apokaliptikus képek egymásba csúsznak, az egyéni sors és a kollektív felelősség kérdéseit egyszerre megnyitva. A kötet anyagát Nagy Lea saját képzőművészeti munkái – grafikák, skiccek – teszik teljessé; ezek nem pusztán illusztrációk, hanem a szövegek vizuális megfelelőiként új értelmezési rétegeket nyitnak meg, a képek és versek egymás tükröződései. Az elkészült kötet nemcsak egy belső világ lenyomata, hanem egy korszak tükre is – azé, amelyben élünk, alkotunk, és amelyben a líra még mindig képes keretet adni a káosznak.