A szerző véleménye szerint az orvostudománynak abból a tényből kellene kiindulnia, hogy a megmagyarázni és gyógyítani kívánt rendszerbetegségek a kőkori körülmények között ismeretlenek voltak. Ennek folyományaként leszögezi, a hiba nem a gépezetben, azaz az emberi testben, hanem annak használatában rejlik. Megállapítható, hogy napjainkban a gyógyítást – a fertőző betegségek kezelését és a sebészetet leszámítva – lényegében a kezelés helyettesíti. Szendi Gábor ennek az alapvetésnek nyomán kiindulva munkájában az onkológia gyenge pontjaira világít rá. A társadalmi evolúció teremtette környezetben válhatott világbetegséggé a rák, hiszen a paleolit kori körülmények között élő természeti népek nem ismerik ezt a betegséget.