A brit birodalom főrabbija e könyvében azt a kérdést boncolgatja, amely a 17. század óta foglalkoztatja a gondolkodókat: hogyan viszonyul egymáshoz a tudomány és a vallásos hit. Nézete szerint az új ateizmus durva vallásellenessége nem csak a hitnek, a tudománynak is árt, és főleg a nyugati világ jövőjének. Éppen azért írta meg ismeretterjesztő célzatú könyvét, hogy bizonyítsa, a két tudatforma nem csupán összeegyeztethető, hanem kompatibilis egymással; ketten együtt – vagyis kéz a kézben – alkotják azt a két létfontosságú perspektívát, amelyek segítségével az ember három dimenziós mélységében láthatja az univerzumot. A kettő közötti kreatív feszültség teszi lehetővé, hogy az ember két lábbal álljon a fizikai valóság talaján, és közben ne veszítse el lelki érzékenységét.