Szokatlan és eredeti novellafüzérrel jelentkezik Bíró Kriszta; huszonhárom megrendító női történettel, valamennyi drámai erejű sorsmese. A főszereplő neve rendre ugyanaz: Brauner Piroska, s ugyancsak visszatérő motívum, hogy párját Mátyás Istvánnak hívják, és a helyszín, ahol az események zajlanak gyakorta a Vallner vendéglő. Ez azonban azért különös és jelentős, mert nem regényről van szó, hanem minden egyes elbeszélés egy teljesen más, a többitől független nő - kisleány, asszony, néni, de mindig Brauner Piroska - története, s ugyanígy Mátyás István (olykor János) is mindig más személy, a vendéglő sem ugyanaz, mint korábban. Így alakulnak fokozatosan a befogadó számára archetipikus alakokká a karakterek, hétköznapi mítoszokká az elbeszélések. Szintén repetitív téma a történetekben az étel, az evés, a főzés, illetve az abúzus; már az első novella (Csirkezúza) is fojtott feszültséggel, hallgatással teli szeretetlen családi poklot vázol fel, ahol a nagyanya toxikus személyisége hat át mindent