Stájn Emma rendkívüli arányérzékkel keveri regényében a fikciót és a történelem megrendítő tényeit, fonódik össze jelen és múlt. Egyszerre követjük a 17 éves Levint napjainkban a Viharsarokban, miközben próbál visszaemlékezni arra, mi okozhatta a családjukat megtörő tragédiát, és találjuk magunkat 1944-ben, a II. világháború idején. Megelevenedik a leventeképzők világa, és a videojátékokon felnőtt főhőssel együtt szembesülünk azzal, hogy a konzolokkal ellentétben a valóságban nincs sem sebezhetetlenség, sem végtelen élet. Ketten indultak ebben a történetben, de az olvasó nem tud nem velük tartani ebben a rendkívüli hangulatú, nagyon fontos kérdéseket és témákat feszegető és elgondolkodtató regényben. „Valahol azt olvastam, hogy ha életben akarsz maradni, akkor néha jobb, ha bizony szemet hunysz bizonyos dolgok fölött. Veszek hát egy mély lélegzetet, és egyszer sem nézek hátra.” 14+