Veronika apai ágon előkelő francia ősökkel bír, de a kislány francia nagymamája már Magyarországon szülte meg édesapját, aki rajongással szerette az ő kis Véronigue-jét. Sokat mesélt neki Párizsról, de együtt soha nem jutottak el oda. A kislány kilencéves, amikor meghal imádott édesapja, de mielőtt visszaadja lelkét a teremtőnek, gyermeke fülébe súgja: Ne félj magad mögött hagyni, amire már nincs szükséged. A saját utadat kell járnod, a saját életedet élned. Mindenképpen menj el Párizsba. Veronika összetörik a gyász súlya alatt, de évek hosszú során át őrzi apja utolsó szavait. Közel ötven esztendő telik el, amikor végre elutazik Párizsba. Az elvált asszony, könyvelőként dolgozik, a számok világa adja meg élete biztonságos keretét.