Mészáros Tamás nyugalmazott egyetemi tanár legújabb tanulmánykötetében immár második alkalommal lepi meg olvasóit a jezsuiták értelmezői és oktatói gyakorlatát felidéző kazuisztikán nyugvó interpretációs kísérleteivel. A szerző stílusa – hasonlóan a korábbi kötethez (201409011) – a kritikai esszé mezején belül helyezhető el: szórakoztató intellektuális szösszenetek, melyek minden műkedvelő üdítő olvasmányaivá válhatnak. A szerző egy-egy morális tényállásból, erkölcsi alapállásból indul ki, hogy annak irodalmi szövegekben kimutatható reprezentációin keresztül jusson el saját igazságához, máskor irodalomtörténeti korszakok vagy alkotók kerülnek a középpontba, hogy azok váljanak az értelmezés alapját adó kázusokká. A rövid, alig néhány oldalas elemzések, szellemi sziporkák, olykor könnyed, máskor jóval – morális tekintetben – nehezebb gondolafutamok.