Az "ugor–török háború" néven vonult be a magyar nyelvtudomány történetébe az a 19. század második felében folytatott, a nagyközönséget is feltüzelő nyelvészeti csatározás, mely nyelvünk eredetével kapcsolatban folyt. Az egyik oldalon állt többek között Vámbéry Ármin, aki a magyarság keleti származását összekapcsolta nyelvének a hunok, szkíták, avarok, illetve a török népek által beszélt nyelvekkel való rokonságával, a másik oldalon pedig mások mellett Hunfalvy Pál, aki a finnugor elmélet híve volt. Az Antik Könyvkiadó most megjelenő kolligátuma a két szerző - és egyben e két irányzat - egy-egy fontos tanulmányát közli közös kötetben. Elsőként olvashatjuk Vámbéry A hunnok és avarok nemzetisége című, 1881-ben napvilágot látott tanulmányát, mely eredetileg abban az évben beszédként hangzott el az Akadémián, s egy tervezett könyv egy fejezetének szánta. Ebben a szerző igyekszik bemutatni az 5. századtól kezdve a Fekete-tenger északkeleti partjaitól a Tisza- és a Duna-vidék felé áramló nomád népek közül a hunok és az avarok eredetét, elsősorban a fennmaradt bizánci forrásokra hivatkozva. A szerző egyértelmű állást foglal e két nép nyelvének török eredete mellett, s fejtegetéseit kiegészíti egy névlajstrommal is. A kiadvány második felében olvashatjuk Hunfalvy írását, mely eredetileg szintén beszédként hangzott el az Akadémián, 1883-ban. Ebben a szerző összegzi a finnugor vs. török-tatár eredetvitában képviselt véleményét, cáfolva Vámbéry: A magyarok eredete. Ethnológiai tanulmány című írásának megállapításait. A szerző konkrét példákat is felhoz a finnugor eredet bizonyítására, és a nyelvészeti kérdéseken túl reagál a vita azon személyes felhangjára is, mely szerint az ő kutatásait Vámbéry hívei "hazafiatlan" eljárásnak bélyegezték. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"