Csikai Gábor még egyéni hangját, sajátos kifejezésformáját kereső, ám a költészetet tudatosan művelő, az életművét alaposan megtervezve építő költők közé tartozik. Az Utószóban megvallja, hogy első verses kötete (Már majdnem ott, 2013) egysíkú képet mutatott róla; ez az új talán többet föltár színes egyéniségéből. Vagyis nagyon tudatosan fölépített kötetről van szó, amely öt ciklusba rendezve közli anyagát. A Kristály című rész afféle lírai önarckép mozaikjait tartalmazza; közülük kiemelkedik a gyermekkor emlékeit fölidéző hosszú vers, Az elhagyott óvodaudvar, valamint az őszinteségével megejtő Emlékeim a paradicsomból. A második, Kialudt fény című fejezet az intellektuális keresőt, illetve a világértelmező intellektust mutatja be. A Jégmadár című harmadik rész az önértelmező, kapcsolatait kereső, a magát elemző lírikus – többnyire elégikus hangú – vallomásait adja közre. A következő fejezet (Mindenkinek, ami jár!) az idő múlásának perspektívájába állított költő sok nézőpontú önportréja. Az utolsó ciklus (Az Új Művészet) a költészetét inspiráló élményekről, Csikai Gábor emlékeiről, tapasztalatairól ad számot. A zömmel az 1990-es években keletkezett, változatos alakzatokat öltő és poétikai megoldásokat érvényesítő versek sora csakugyan arra utal, hogy Csikai Gábor a kissé mesterkélten spleenes, melankolikus kezdet után eljutott "színes" korszakába, amelyben sokféle verstechnikával, intellektuálisan izgalmas módon keresi a maga kifejezésformáját, egyéni hangját. Ez a forma és hang valószínűleg a nagyobb kompozíciók keretében zabolázatlanul áradó, emlékidéző mondandó fluxusa lesz, amelyre most a Gyöngyét a kagyló című műve ad előzetes példát és ígéretet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"