Jungnak ez a műve a mélylélektani szakirodalom klasszikus darabja; a "művelt közönségnek" szóló munka a századforduló utáni analitikus lélekbúvárok tárgyszerű, tömör és gondolatgazdag összefoglalása. A magyarul többedszer (korábban Bevezetés a tudattalan pszichológiájába; 200016006 címmel megjelenő) szöveg nem kizárólag a szerző saját tanainak bemutatására vállalkozik. Első fejezetei a Freud képviselte mélylélektani felfedezések korszakos jelentőségét, a lelki betegségek elemzéséből és gyógyítási mechanizmusából levont következtetések lényegét rajzolják körül. Jung szorosan az orvosi praxis és az elmegyógyászat tárgykörére korlátozza mondanivalóját - a freudizmus szellemtörténeti, mitológiai, antropológiai következtetéseire nem tér ki. A freudi tanok egy "másik nézőpont" szerinti továbbfejlesztéseként külön fejezetet szentel Adler következtetéseinek, a "hatalomvágy" tudatalatti mechanizmusára építő nézeteknek. A folytatásban Jung részletesen elemzi a tudattalan lelki tartalmak tudatra gyakorolt összetett hatását, bemutatja az individuáció (vagyis az egyénné válás) folyamatát, egy kis tudománytörténeti kitérőben áttekinti a pszichoanalízis kezdeteit és a szexuálelmélet alapjait, valamint foglalkozik a tudattalan szerkezetével, olyanokra kitérve, mint a személyes és személytelen tudattalan közti különbség, a persona mint a kollektív tudattalan része, a tudattalan asszimilációjának kísérő tünetei, vagy az egyén kollektív pszichétől való szabadulásának módjai. A mélylélektan századunk alapvető felfedezéseinek körébe tartozik, a jungi fogalomrendszer az orvosi praxison túlmenően a szellemi, lelki vizsgálódás széles körben jelenik meg; ez a lényegre törő, csillogó logikájú okfejtés - a modern humán ismeretvilág alapművei közé sorolható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"