A regény a történelem és az irodalom kapcsolatának egy sajátos metszetét a nagyepika gazdag eszköztárával szemlélteti: a történelem megörökíti a nemzet sorsának fordulatait, az irodalom pedig fölmutatja, miként lehet túlélni e fordulatokat. A múlt a „balsors” felé sodorja az embereket, akik folyton próbálnak kievickélni a sodrásból. A hét történetfüzérből álló regény főszereplői tipikus túlélők, néhányuk több és különb ennél, mert példát mutatnak arra, hogy embertelen időkben is megőrizhető az emberség. A 20. század elején kezdődő családtörténet eseményeinek vezérfonalát István testesíti meg, aki Pomázon megismerkedik későbbi feleségével, Ilonával.