A jelen kötet szerzője is tisztában van vele, hogy a kritikák és esszék a legtöbb esetben a pillanatnak szólnak. Pillanatképekként jellemzik az adott időszak kulturális, irodalmi miliőjét, miközben mégis iránymutatást adnak a befogadóknak. Azonban ha egy kritikus, irodalmár összegyűjti és sajtó alá rendezi korábban különböző lapokban vagy online portálokon publikált kritikáit, egy izgalmas, korábban nem látott mintázat rajzolódik ki, amely úgy a kortárs kultúráról, mint az azzal szenvedélyesen foglalkozó kutatóról is sokat elárul. Sűrűsödési pontok, preferenciák olvashatók ki ebből, illetve a kedvelt szerzők és műfajok folyamatosan változó, az egyén életében is egyre gyorsabban alakuló kánonja. Szalagyi Csilla írásai, esszéi és kritikái éppen erre vállalkoznak, megírásuk pillanatában fényképként rögzíteni a tovatűnő időt, a könyvek megjelenésének hangulatát, körülményeit, a frissen olvasható munkák hatását. Kötetbe rendezve azonban metakritikai mélységgel bővülnek a szövegek, amely így kilépnek partikularitásukból, s az explicit módon előtérbe állított, kritika alá vont szerzők és szövegeik mellett magukat is felkínálják a későbbi kritikának. Szalagyi Csilla legutóbb ismertetett műve (202215123) a kortárs líra kiemelkedő alkotójáról, Takács Zsuzsáról és költészetéről szólt.