A magyarországi holokauszt egyik kulcsfogalma a munkaszolgálat, melynek jogi hátterét az 1939. évi II. törvénycikk teremtette meg. A jogszabály 230. §-a foglalkozott a körérdekű munkaszolgálat intézményével, amely lehetővé tette a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak osztályozott, 21 év feletti férfi magyar állampolgárok egy ízben három hónapot meg nem haladó időtartamra terjedő, munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezését. A háború közeledtével racionálisnak mondható rendelkezés, vagyis hogy a fegyveres szolgálatra alkalmatlanok is vegyék ki a részüket a háborús erőfeszítésekből, a gyakorlatban megteremtette a diszkrimináció különböző formáit.