A festőművész Sinkó István – ahogy maga mondja – „egyfajta alkotói kalandból” vált művészeti íróvá; úgy érezte, ha elemző, méltató írásokat ad közre, többet tud meg a festészetről. Az 1990-es évek eleje óta rendszeresen jelennek meg cikkei, műkritikái, kiállításismertetői – ezekből ad viszonylag bő válogatást a kötet. Írásainak alaphangját a kíváncsiság, az aktuális képzőművészeti teljesítmény iránti őszinte érdeklődés adja, és a szerző ama tulajdonsága, hogy ritkán ítélkezik, nem akar művészkollégájánál többet tudni, inkább a kiállításlátogató néző szemével figyel, és ha lehet, maga is tanul a látottakból. Ugyanakkor – mivel maga is aktív festő – ismeri az alkotás lélektanát és munkafolyamatát, a technikai részleteket, miközben hagyja, hogy a szemlélődő látogató impressziói megfogalmazódjanak a tudatában, hogy engedjen a benyomásainak.