A filozófiatörténész és esztéta Heidl György tanulmánykötetének előszavában röviden tisztázza a korai keresztény művészet fogalmát és kijelöli időhatárait. Nézete szerint a keresztény művészetek – elsősorban a katakombák falfestészetéből és szarkofág-plasztikáiból – fejlődtek ki, és a Kr. u. 4. század után szökkentek szárba. Megjelentek a vizuális művészetek, az építészet és a liturgikus zene alkotásai; kialakult az ábrázolások motívum- és jelképrendszere. A szerző e könyve hat értekezésében a korai keresztény egyházművészet témáit teszi beható vizsgálat tárgyává. Az első dolgozat afféle bevezető írás, amely egy több évszázados esztétikai problémával foglalkozik, a korai Jézus-ábrázolásokkal, a szépség és rútság problémájával, éspedig a patrisztikus hagyományok és Szent Ágoston teológiája esztétikájának segítségével (Jézus szépsége és rútsága).