Balázs László: Kényszerlakhelyen Európában Balázs László naplója a második világháborús emlékiratok és hadifogolynaplók műfajába illeszkedik, az elbeszélt események idején a szerző 17-19 éves. Székelyudvarhelyről, a szerző szülővárosából indul a történet 1944. szeptember 8-án, ekkor kiürítési parancsot kapnak a város állami tisztviselői, mert közelednek a szovjet csapatok. László apja, Balázs Imre a Pénzügyi Igazgatóság tisztviselője útra kel feleségével és négy fiával, akik közül Imre 18, László közel 17, István három, András másfél éves. Vonattal mennek egy hónapon keresztül Egerig. Néhány hetes ottani tartózkodást követően a háborús helyzet miatt újra menekülniük kell, végül Zalaeger-szegen állapodnak meg hosszabb időre. 1945. január 29-én a két nagyobb fiúnak be kell vonulnia a hadseregbe, a családtagok elszakadnak egymástól. Imrét és Lászlót a németországi Friedrichshafenbe viszik, március 16-án elkezdődik kiképzésük. Április 29-én Friedrichshafent francia csapatok foglalják el, László és Imre fogságba esnek. Embertelen körülmények között szállítják őket Comperbe, egy bretagne-i fogolytáborba. Közben vége a második világháborúnak, de az internáló- és fogolytáborok tovább működnek. A fiúkat átvezénylik Rennes-be, az ottani fogolytáborba. Itt is négy nehéz hónapot kellett kibírniuk. A napló részletesen rögzíti a háború mindennapjait, a menekülők félelmét, a bombázások borzalmát, a hideget, az éhezést, az emberi megaláztatásokat és a kiszolgáltatottságot. A napló hitelesen mutatja be, hogyan alakul át a gyermeki élethelyzet és világszemlélet, hogyan válik túl-élésre kényszerített felnőtté a szerző: a bombázások, a sebesülések, a halál közvetlen közelsége megtanítják az élet legkeményebb leckéit. A napló legdrámaibb fejezete a franciaországi hadifog-ság. A comperi, majd rennes-i internálótáborok embertelen körülményeit – a nyomorúságos szállásokat, a szűkös élelmet, a hideget, a betegségeket és a kilátástalanságot – megrázó részle-tességgel írja le a napló, az emberi jóság és szolidaritás epizódjaira is kitérve az 1946-os szabadulásig. A napló nemcsak egy egyéni sors története, hanem egy nemzedék háborús beavatásának dokumentuma – beszámoló arról, hogyan nő fel egy erdélyi fiú a 20. század legnagyobb tragé-diájának árnyékában. A második világháború magyar hadifogoly-történetei közül ismertebbek azok, amelyek a Szovjetunió fogolytábor-élményeit rögzítik, ezúttal viszont a franciaországi körülményeket ismerjük meg. Balázs László naplója feltárja a francia lakosság és a francia hatósá-gok második világháborús magyar hadifoglyokhoz fűződő viszonyának visszatérő elemeit: az ellenséges, előítéletes viszonyulást, a kegyetlen bánásmódot, az ismerethiányt, illetve az együttműködés ritka pozitívabb lehetőségeit is.