A József Attila-díjas költő líráját úgy szokták jellemezni, mint amelyik a letisztult stílus, a túlzásig sosem fokozott pátosz, a szenvedélyesség és a többféle értelmezést lehetővé tevő talányosság ötvözésével jön létre. Azt is érdemes tudni, hogy költészetére hatással volt Baudelaire, Paul Celan, Fernando Pessoa, valamint József Attila, Faludy György és Pilinszky János. A fönti „összetevőkből” kialakítható összkép koloritjához most egészen új árnyalatokat kever a költő, a 21. század elejének poszthumán világát jeleníti meg. Komor színezéssel, aktualitásokra való reflexiókkal, súlyos kérdésekkel, a forgácsoltság feszességével és elhallgatásokkal. Hangsúlyozandó, hogy nem alkalmi költészetet művel, hanem a háborúk emberének kérdéseit és tapasztalatait jeleníti meg az emberi test és tudat, a technológia és az identitás motívumai felől.