"Tizenhárom épphogy elmúlok és valamiért jönnének megint értem, hogy visznek az intézetbe, de erre már apámék nem engednek vissza, amit egyébként nem bánok, mondanom sem kell. Állok az egyik metró kijáratánál és mozdulni se merek, mert félek, hogy eltévedek, nagy a forgalom, sok ember és akkor jön hozzám oda az a fiú. A fiú összetéveszt valakivel, egy kurvával, aki ott szokott állni, ahol én most, és hiába mondom, bizonygatom, hogy nem ő vagyok." - ekként hangzik a regény főhősének, Kicsilánynak a monológja. A kamaszlány rendkívül nehéz körülmények között nő fel a "barakktelepen" - züllött apja, elhasználódott, megfáradt anyja, vadóc testvérei mit se törődnek a kissé furcsa, zárkózott, érzékeny lánnyal.