A verseskönyv címében szereplő „kék hold” egy meglehetősen ritka csillagászati jelenség kultúrtörténeti metaforává válása. Az angolszász hagyományban ez a kifejezés olyasmire utal, ami sosem fog megtörténni, ami elérhetetlen. Olasz Valéria versei is egy tengeren túl élő emberhez fűződő, plátói természetű vonzalom, szerelem megkapóan őszinte, sokszor kitárulkozó vallomásai. A címadó költeményben egyetlen képbe foglalva mindent elmond beteljesületlen vágyáról: „ez a várakozás teli van / vággyal, tűzzel, türelemmel, / mely hűségre inspirál, / betölti éjszakáimat, / amikor ébren forgolódok / párnámon, folyton az égre / nézve, mert kék hold / az én választottam” (Kék hold).