Krasznahorkai László életművében a nagy lélegzetvételű regények mellett a jóval szikárabb novellák is hasonlóan kiemelt jelentőséggel bírnak: az eredetileg 1997-ben megjelent Kegyelmi viszonyokban nyolc rövidprózai írást talál az olvasó, melyek közül több is meghatározó szöveggé vált a kortárs prózairodalmon belül; bennük megtalálható mindaz a poétikai sűrűség, valamint az a sötét színekkel festő narrátori szólam, amely a regényekből is annyira ismerős lehet. A Krasznahorkaira jellemző hosszú mondatok már ismerősek lehetnek az olvasónak: a szinte egy levegővétellel „ledarált”, sokszor monomániásan ismétlődő, és a narrátor korántsem kiegyensúlyozott lelki- és mentális állapotát demonstráló mondatok a magyar irodalom remekei között foglalnak helyet, azok mit sem veszítettek feszességükből és erejükből az elmúlt huszonöt év alatt.