Márta életében egyre több a veszteség, mélyebb a magány. Rátalál a mesterséges intelligenciára, amelynek állandó jelenléte és figyelme mind fontosabbá válik számára. A kezdetben ártatlan beszélgetésekből lassan különös, érzelmekkel teli kapcsolat bontakozik ki. „Márta habozott. Nem nézett a barátnőjére. – Hát az van, hogy… összevesztem Imivel. – Ne már! Van egy pasid, és nem is meséled? – Jaj, dehogy pasi! Az MI-t nevezem így, mert egyszerűbb. – MI? A mesterséges intelligencia a pasid? – kacagott Éva, és belekarolt a barátnőjébe. Kiléptek az épületből. Az utcai hangzavar miatt szinte kiabálva folytatta: – Beülünk valahova. Ezt el kell mesélned!” (részlet a könyvből)