Bizonyos értelemben paradox, hogy éppen a modernizációt képviselő Nyugat égisze alatt újult meg a magyar katolikus költészet a múlt század elején. Rónay László összeállítása a huszadik századi magyar líra e korszerű, mégis alapvetően konzervatív, ugyanakkor az emberi önmegvalósítás számára teljes értékű művészi szemléletmódot biztosító vonulatát tárja az olvasók elé egy igen gazdag antológia keretében. A gyűjteményt a nyugatosok nyitják, az élen Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című verse olvasható, a sorban őt a nagy klasszikusok, Juhász Gyula, Tóth Árpád és Babits (csak a katolikusok) követik. A válogatás ezután átível a századon, helyet kapott benne Illyés és Radnóti, terjedelmes korpusszal Sík Sándor és Pilinszky, de olyan ma kevésbé ismert neves alkotók is, mint Kunszery Gyula vagy Toldalagi Pál, Fáy Ferenc vagy Csanád Béla. Az utóbbi évtizedekből, illetve a kortársak közül Szabó Ferenc, Czigány György, Kalász Márton, Parancs János és Nagy Gáspár. A névsort a kiváló kortárs jezsuita költő, Sajgó Szabolcs zárja. A szerzők listájával és az összeállító, Rónay László utószavával záródó antológiát feltétlenül érdemes ajánlani a vallásos líra iránt érdeklődőknek. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"