Az elsősorban mesegyűjtőként ismert író ifjúsági regénye 1895-ben jelent meg. A kortársak által 'leányregénynek' minősített történet, egy letűnt kor szellemét és a soha el nem tűnő boldogságkeresés vágyát tükrözi olvasójának. Katalin törékeny alakja köré épülő történet az író harca az előítéletek, a hétköznapi embertelenség ellen, harc a szeretet és az emberiesség mellett. Az erejét sokszor meghaladó feladatokat vállaló Katalin saját boldogságáról lemondva teljesíti kötelességét, kemény munkával és lemondással felneveli testvéreit. Mikor a történet végén utoljára találkozunk vele, sikeres és boldog 'nagymamaként', remélhetjük, hogy vigaszt talál meg nem valósult álmaiért családja szeretetében.