Benedek Elek egy kevéssé ismert arcát ismerheti meg az olvasóközönség a most megjelent kötet révén. Az eredetileg 1899-ben az Athenaeumnál megjelent novelláskötetbe az író különböző lapokban megjelent tárcáit gyűjtötte egybe. Szépprózánk remekei ezek a lírai hangvételű falusi, városi zsánerképek, emlékező-nosztalgiázó természetleírások. Szeptember a derűs öregember, halottak napja egy temetőbe hívó titkos erő, a fehér, havas világ egy gyermekkorban látott szerelmes pár képében jelenik meg. A faluba látogató íróember beáll az aratók közé, évődnek vele, óvják, aztán mikor megvágja az ujját, előbukkan a feledésből egy régi aratás képe, de a régi arc, az ujját bekötöző asszonyé végleg eltűnt, marad a ráncos, a munkától meggyötört öregasszonyé. Az eltűnt idő visszahozhatatlansága olykor elégikus, máskor tragikus záróakkordot kap: a Gutman nevű jóságos zsidó hordár alakjáé például, aki felesége halála után öngyilkos lesz, mert gyermekeit „félárvaként” nem veszik föl az árvaházakba. Ez a rejtett társadalomkritika, a szegénység, a kiszolgáltatottság, az egyszerű, dolgos emberek igazsága melletti kiállás az, ami miatt Benedek Elek tárcanovellái többek romantikus zsánerképnél, impresszionista hangulatoknál, és elsősorban a naturalizmushoz kapcsolják e sok-sok bölcsességgel, szeretettel megírt, szép történeteket. Minden irodalomkedvelőnek jó szívvel ajánlható a Szigeti Jenő rövid előszavával ellátott kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"