Rendkívül olvasmányos és szórakoztató a saját magát "obsitos rádióriporter"-nek nevező Kulcsár István visszaemlékezése. Habkönnyű anekdoták, ironikus beszólások keverednek benne a kort érzékletesen megidéző beszámolókkal, a második világháború időszakától egészen a rendszerváltást követő évekig. A második kiadást megélt kötet továbbra is időszerűen lép olvasói elé, sőt, most talán még aktuálisabb, mint valaha, hogy a Magyar Rádió történetét alaposabban megismerjük. Megtudhatjuk például, hogy 1944 nyarán, egy csillagos házban hogyan készített két társával együtt lapot a ház lakóinak, beszámolva az ottani történésekről, vagy hogyan lett később több iskolai lap munkatársa. Szót ejt arról, hogyan teltek a Szabad Nép szerkesztőségében töltött évek, vagy miként lett az Élet és Irodalom első munkatársainak egyike. Számos emléket felidéz rádióriporteri évtizedeiről, amikor Moszkvában majd New Yorkban volt a Magyar rádió tudósítója. És persze sok-sok közelebbi vagy távolabbi ismerősről ír: Szepesi Györgyről, Ruttkai Éváról, Faludy Györgyről, Csák Elemérről, Göncz Árpádról, Antall Józsefről, de még azt a sztorit is megismerhetjük, mikor egy nemzetközi vásáron a mikrofonnal véletlenül fejbe ütötte Brezsnyev elvtársat. A szerző természetesen a rendszerváltás időszakának sajtóvilágát is bemutatja. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"