Igazi jó tankönyvet tart kezében a kedves olvasó. Úgy vezet be Karl Barth gondolkodásába, hogy azokat a szellemi mozgalmakat is nyomon követhetjük, amelyek Barth több mint ötvenéves alkotótevékenységének hátterét jelentették. Ebből a háttérből jól kirajzolódik mind Barth személyisége, mind teológiai fejlődése, a Római Levél magyarázatának első változatától a tizenkét kötetes dogmatika utolsó kötetéig. Ezt csak Eberhard Busch írhatta meg így, aki Barth utolsó éveiben a nagy tudós személyi asszisztense volt. Az életrajzba ágyazva Barth legfontosabb műveinek, előadásainak, majd a dogmatika rendre megjelenő köteteinek rövid, summás ismertetését nyújtja. Ezzel elevenné teszi Barth gondolatait, s arra is ösztönöz, hogy ennek alapján magát Barthot fellapozzuk. A szerző maga így vall erről: „A könyvvel az volt a határozott szándékom, hogy Karl Barthot magát szólaltassam meg: gondolatait és tetteit nem kívántam sem értelmezni, sem tágabb összefüggésbe állítani. A könyv első megjelenése óta nagyon sokat beszéltek és írtak Barth művéről, sokan kutatták azt, és sok feltételezés született vele kapcsolatban. És a teológia világában sok mindent úgy mutatnak be, mintha Barth sohasem lett volna. Ez nem is volna baj, hiszen Barth csak segíteni akart nekünk, hogy saját szemmel nézzünk körül a világban és saját fejünkkel gondolkozzunk. Nem akarta, hogy övé legyen az utolsó szó. Arra viszont mindenesetre rá szeretett volna mutatni, hogy az utolsó szó másvalakié. Ha erre figyelünk, Barthnál mindig találunk valamit. Ajándékot kapunk tőle, figyelmeztet a tévutakra. Tőle megtanulhatjuk, hogy rendesen hallgassunk a Szentírásra, de nem csak a kedvenc bibliai helyekre, megtanulhatjuk, hogy a Szentírás tanúságtételét annyira komolyan vegyük, mint amely éppen most szól hozzánk, hogy elgondolkozzunk rajta, és kövessük őt, az élő Jézus Krisztust.”