Nagy Milán László verseskötetében generációs élmények és érzések figurálódnak a különböző lírai beszédhelyzetek révén. A fiatal költő debütáló gyűjteménye meglepően érett hangot szól az olvasókhoz, a versekben megjelenő, és az apró mozaikdarabkákból összeálló lírai beszélő, akit éppen emiatt könnyen azonosíthatnánk magával a költővel, a fiatal huszonévesek szárnypróbálgatásait, sikereit és kudarcait, örömeit vagy éppen komoly traumáit hangosítja ki és sűríti magába. A versek gyakran élnek az autofikció poétikai eszközével, ezért is olyan csábító a biografikus szerzővel való összeolvasás, legyen szó a testvér hiányáról (A hiányzó negyedik), a fiatalkori csínyekről és komolyabb kihágásokról (Gyónás), vagy a gimnáziumi élményekről, a létezés teljességének és végességének megtapasztalásáról (Déjà vu).