Az erdélyi irodalomtörténész, filozófus, egyetemi tanár egészen sajátos önéletrajzot alkotott, úgy idézi föl élete jelentős eseményeit, fordulatait, meghatározó szakaszait, hogy emlékeit tágas szellemi horizontba ágyazza, amelynek sarokpontjai történelmi, irodalom- és kultúrtörténeti, filozófiai meglátások, kiegészülve a szerző több évtizedes munkásságának ezúttal is sokat emlegetett területével, a román-magyar együttélés, megbékélés problémájával. Bíró Béla mindenekelőtt szülei alakját idézi meg; édesapja és édesanyja elkötelezett, lelkes és önfeláldozó kommunisták voltak, akik az 1940-1944 közti erdélyi „magyar világ” idején illegalitásban dolgoztak, 1945 után kezdetben fontos pozíciókat töltöttek be, majd az ’50-es években ismét sokat szenvedtek, mindkettejüket brutálisan megkínozva vallatták.