A kortárs irodalmi szcéna egyik legsokoldalúbb szerzőjét köszöntetjük Tóth Krisztinában, aki verseivel, regényeivel, novelláival és gyerekkönyveivel egyaránt belopta magát olvasói szívébe. Legutóbb három évvel ezelőtt jelent meg a szerző novelláiból és tárcanovelláiból válogatás (Ahonnan látni az eget; 202313315), s most a Magvető Kiadó gondozásában újabb rövidprózai kötet látott napvilágot. Tóth Krisztina novellisztikájára a pillanat megragadása jellemző: az írónő képes úgy nyakon csípni a banális életképeket, hétköznapi jeleneteket és helyzeteket, hogy azokból néhány jól megszerkesztett mondaton révén magasirodalmi minőséget hozzon létre, miközben mégsem érezzük azt, hogy elszakadtunk volna a szövegek tárgyát adó élethelyzettől, az ismerősség hangulatteremtő ereje továbbra is mozgásban marad, ami segíti az olvasókat a novellákban bemutatott szereplőkkel és helyzetekkel való azonosulásban. Humor, hétköznapiság és atmoszférateremtés – ezek harmonikus együttállásából születik meg az annyira jellegzetes Tóth Krisztina-féle novella. A huszonhat novellákból kirajzolódnak a magyar családok mindennapjai, a párkapcsolati problémák, a sikerek és a tragédiák, a generációs konfliktusok vagy éppen a megélhetés és a karrier kapcsolatát érintő döntések fontossága. Nők és férfiak, fiatalok és idősek egyaránt feltűnnek a novellák mondatai között, hogy a lehető legtöbb élethelyzeten keresztül éreztessenek valamit a jelenünk tovatűnő valójából. A kötetnyitó novella egy idős asszonyról szól, aki egy emeletről lehullott műanyag varjúval (amivel a galambokat szokták távol tartani) köt váratlan barátságot.