Grunwalsky Ferenc a magyar filmtörténet jelentős szerzője. Ezzel még nem sokat mondtunk el róla, hiszen a hatvanas évek óta számos szerzői filmest ismerünk a magyar film történetében. Csakhogy ő munkáinak többségében a forgatókönyvírói mellett az operatőri feladatot is ellátta: voltaképpen kamerával írta filmjeit. És nem csak a sajátjait. Szomjas György életművének nagyobb részében, Jancsó Miklós utolsó korszakában Grunwalsky nem egyszerűen operatőr és forgatókönyvíró, hanem szerzőtárs volt. Legfontosabb saját játékfilmjei, az 1988 és 1992 között készült Egy teljes nap, a Kicsi, de nagyon erős és a Goldberg variációk egyfajta trilógiaként tudósítanak a rendszerváltás folyamatáról. Az átalakulás veszteseiről szóló tragikus történetekben a társadalmi-gazdasági kiszolgáltatottság Dosztojevszkij szellemében szembesíti a hősöket a bűnnel és bűnhődéssel. Grunwalskynál nincs menekvés, a sorssal – és a korral, amelyben élni adatik – szembe kell nézni. Hasonló szellemben és radikális, a hagyományos filmképet szétbontó, majd a törmelékből újfajta esztétikát építő stílusban forgatta kevéssé ismert rövid- és tévéfilmjeit is. Ez a monográfia elsőként tesz kísérletet a rendezői munkákat és operatőri kollaborációkat is magában foglaló életmű teljességre törekvő áttekintésére, vizsgálatára és elhelyezésére a magyar film történetében, valamint a sokszor felkavaró művek értelmezésére.