Franz Kafka prózája a 20. századi irodalom egyik legkülönösebb teljesítménye: egyszerre időtlen és zavarba ejtően jelenkori, hiszen a kiszolgáltatottság, a bürokrácia, az elidegenedés és a szorongás tapasztalatát ma is ugyanazzal az erővel képes megszólaltatni. Peter Kuper amerikai képregényrajzoló Kafka rémálmai című kötete tizennégy Kafka-elbeszélést ültet át a grafikus elbeszélés nyelvére, miközben megőrzi az eredeti művek nyugtalanító atmoszféráját. Kuper nem egyszerűen illusztrálja a szövegeket, hanem önálló vizuális értelmezést kínál, amely új jelentésrétegekkel gazdagítja Kafka világát. A fekete-fehér, fametszeteket idéző, karcos vonalvezetésű képek sötét, depresszív és klausztrofób tereket teremtenek, amelyek tökéletesen visszaadják a kafkai létélmény szorongását. Az emberalakok groteszk torzulásai, a labirintusszerű terek és a nyomasztó perspektívák a fizikai világ helyett inkább a szereplők belső lelkiállapotát jelenítik meg. A kötet olyan klasszikus elbeszéléseket dolgoz fel, mint A fegyenctelepen, Az éhezőművész vagy Az odú, miközben a kép és a szöveg együttese a mai társadalmi kérdések – a hajléktalanság, a kirekesztés vagy a hatalmi kiszolgáltatottság – felé is új értelmezési lehetőségeket nyit. Kuper legnagyobb erénye, hogy jelentősen rövidíti Kafka prózáját, mégsem veszíti el annak sajátos ritmusát, fekete humorát és egzisztenciális feszültségét.