A formakényszer szülte poétikai feszültség játékos levezetése vegyül a szabadversek felszabadító, mégis hasonlóan tudatos költői nyelvével Horváth Imre Olivér legújabb verseskötetében S teszi mindezt a poétikai belátást a tematikus szinten reprezentált párkapcsolati problémák és tapasztalatok mellett a poétikai tér párhuzamosságán keresztül is művészi módon megragadhatóvá. Jövőmbe fektetlek című verseskötete ugyanis egyaránt szól a hagyománnyal, a formával és a költői önkifejezéssel való megküzdéssel, játékosan komoly szembe nézéssel, mint a másik fél megismerésének misztériumáról, a hétköznapok erotikus vagy éppen szürkén unalmas, de együtt éppannyira sajátos megéléséről. Homoerotikus versei mellett az azonos nemű párkapcsolat társadalmi, sőt, nyelvi korlátait és felszabadító lehetőségeit is merészen bemutatja költeményeiben. „Párja – mondják – a zokninak van. / Élettársat feldarabolni szokás. / Partnerét az ember válogatja, / cseréli, trippert kap tőle. / Kedvest legfeljebb elsiratni lehet, / lelkitársa nőknek van. Férje is. / Hitvese, akinek hite is. / Úgy szeretem, hogy nincs rá szó” (Definíciós kérdés). A líra beszélő világossá teszi, hogy a magyar nyelvben az azonos nemű párok esetében a másik fél megnevezése mennyire sután, esetlenül vagy hamisan hangzik, ha a meglévő szókészletből próbál megfelelőt találni rá. A nyelvifilozófiai játék a szerelem szólás-mondásokat idéző erejének kifordításával („nincs rá szó”), illetve inkább visszájára fordításával, nagyon is gyakorlati belátássá tételével nyeri el azt a csattanót, ami az ötletes felsorolást költészetté emeli. A kötetben számos ehhez hasonló invenciózus megoldást találunk.