Az evangéliumok, a krisztusi tanok az első pillanattól fogva összekapcsolódtak a víz, a szomjúság és a szomjoltás képzetkörével. A tanítás mint a tiszta forrásból való ivás metaforája meghatározta a róla való gondolkodást. Nem véletlen, hogy az amerikai keresztény lelkész, Max Lucado is ezt a képet választotta könyve címéül. „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (János 4,14). Akár ez az igehely is ihlethette a szerzőt, aki keresztény tartalmú novelláival mai köntösbe bújtatja az évezredes tanításokat. Találunk novellát a gyűjteményben, amely a középkori pestissel vet számot, vagy egy fiatal lányt állít a középpontba, aki belefáradt a nagyvárosi nyüzsgésbe. Meagan komolyabb tervekkel vágott neki a Nyugati Partnak, de végül egy talk show sminkeseként kötött ki; a munkát is csak úgy kapta meg, hogy lefeküdt főnökével.