Catherine Gildiner könyve öt valós terápiás történeten keresztül mutatja be, hogyan lehetséges a legsúlyosabb gyermekkori traumákból is hosszú, kitartó munkával eljutni a lelki felépülésig. A több mint huszonöt éven át praktizáló klinikai szakpszichológus nem esettanulmányokat, hanem emberi sorsokat tár az olvasó elé: olyan páciensek történetét, akik elhanyagolást, bántalmazást, veszteséget vagy súlyos érzelmi sérüléseket éltek át. A könyv egyik legfontosabb üzenete, hogy a trauma feldolgozása nem egyetlen felismerés eredménye, hanem hosszú folyamat, amelynek állomásai közé tartozik a múlt feltárása, a fájdalmas emlékek kimondása, az érzelmek újraélése, a veszteségek elfogadása és végül egy új, egészségesebb önkép kialakítása. Gildiner érzékletesen mutatja be, hogy a gyógyulás során gyakran évekig tartó bizalmi kapcsolat alakul ki terapeuta és páciens között, amelyben a legfontosabb előrelépések sokszor apró, alig észrevehető változásokból születnek. A terapeuta szerepe ebben a folyamatban nem az, hogy kész válaszokat adjon vagy megoldja mások problémáit, hanem hogy empatikus kísérőként biztonságos teret teremtsen az önismerethez és a változáshoz. A szerző ugyanakkor saját bizonytalanságairól, szakmai tévedéseiről és fejlődéséről is őszintén ír, így a pszichológus alakja nem tekintélyszemélyként, hanem esendő, folyamatosan tanuló emberként jelenik meg.