Méliusz József az erdélyi magyar irodalom egyik legtalányosabb, legizgalmasabb alkotója volt, akinek életművéről számos elemzés született, ezek szerzői rendre próbálták megfejteni a költő és író jelképeinek jelentéstartalmát. Ez az oeuvre ugyanis jelképekre épült, nem véletlen, hogy legismertebb regényének címe: Sors és jelkép (1946). Az író öt „kávéház” motívumra épült nagyepikai alkotást írt; fölfogásában a kávéház a polgári eszmecsere, tágabban az emberek közti őszinte és igényes kommunikáció színtere, egyben a Trianonban Nyugatról leválasztott Erdély szellemének menedéke, az erdélyi lelkiség kifejezője.