Hász Róbertnek utoljára tizenhét éve jelent meg elbeszélésgyűjteménye. Azóta napvilágot láttak regényei, sőt regénytrilógiája is –- a rövidprózaírás közben mégsem szünetelt. Ezekből a hosszabb és rövidebb elbeszélésekből válogat a mostani kötet, helyet adva a tárcanovelláknak is. Így, kötetbe gyűjtve tetten érhető bennük egy láthatatlan elbeszélői ív és rendezőerő: történelmi korok, emberi sorsok és helyszínek kerülnek kozmikus összefüggésbe. Földi és égi tájak, a Bánság végtelen sík rónája, az Adria vagy a bácskai szülőfalu leplezetlen nosztalgiával feltámasztott miliője – miként a világűr csillagrendszereinek és galaxisainak határtalan kupolája is – ugyanannak a végtelen otthonnak a rekvizituma: saját magunk, azaz az ember szülőföldjének csodálatos, felfedezésre váró térképe.